Miért nincs a cetnek lába?

Az évmilliók során a cetek egyre jobban alkalmazkodtak a vízi életmódhoz. Ez alatt az idő alatt az emlősállatokra jellemző négy végtag és azok függesztő övei jelentős változásokon mentek át. Mivel a cetsúlyának nagy részét a víz hordja, ezért támasztékul szolgáló vázra szinte alig van szükség. A cet csontjai szivacsszerűen porózusak és viszonylag könyűek. Olajjal teltek, ami csökkenti a bálna testének súlyát. Az olaj tömege akár a bálna súlyának fele is lehet. A nyakcsigolyák többsége összenőtt, így a nyakrész kevésbé mozgékony, viszont biztosabban tartja a fejét, amely a szilásceteknél óriásira nőhet. A farokúszónak és az egyensúlyozást segítő hátúszónak nincsen csontos váza.

Az elülső végtagok evezőszerű mellúszókká, ún. flipperekké alakultak. Ezekben még jól felismerhetők a felkarcsont, a, az orsócsont, a kézközépcsontok és az ujjpercek is. A hátsó végtagok viszont diónyi nagyságú csontocskává csökevényesedtek, de néha már ezek is hiányoznak. A medencéből csupán egy pálca formájú csont maradt meg, amely már nem áll összeköttetésben a gerincoszloppal.

Az egész csontváz az áramvonalas testfelépítést szolgálja: alakja úszás közben jelentősen csökkenti a víz ellenállását és ezáltal az állat energiafelhasználását. A megnyúlt állkapcsok, a zsírpárnáktól megvastagodott nyak és az elkeskenyedő farokrész orsó alakúvá formálja a legtöbb fogascet alakját. Az olyan kiálló testrészek, mint például a fülkagyló, szintén eltűntek. A nemiszervek, valamint a csecsbimbók bőrredők közé vannak elrejtve, hogy ne akadályozzák az úszást.

Forrás: Bálnák és delfinek című könyv