Miért élnek a cetek csapatokban?

A cetek, főként a fogascetek ritkán járnak magányosan. Csordákat, „iskolákat” alkotnak, amelyeknek néhány tucat állat a tagja. Így sokkal jobban meg tudják védeni önmagukat és kicsinyeiket. A kardszárnyú delfinek csapatai például különböző korú hímekből és nőstényekből állnak. Még a sziláscetek többsége is csoportosan vándorol a sarkköri tengerekhez, jóllehet a planktont egyedül eszik. A kisebb delfinek gyakran mennek csapatban vadászni. Ez nyílván sokkal eredményesebb, mint a magányos zsákmányszerző körút. Egymáshoz közel úsznak, s az ott lévő halakat füttyögetéssel, úszócsapkodással és mindenféle egyéb zajkeltéssel terelik össze egy helyre, hogy azután kifogják maguknak a legzsírosabb falatokat a rajból. Ezzel a módszerrel már a halászoknak is hajtottak zsákmányt a hálóba.

A mérsékelt égöv alatt élő ámbrásceteknél csak a nőstények és borjak alkotnak társas csoportokat. Amíg többiek a víz alatt vadásznak, egy-egy „ügyeletes” nőstény mindig a kicsik közelében marad, mivel ezek még nem tudnak olyan mélyre merülni. Amikor a hímek (kb. 10 éves korukban) ivaréretté válnak, elhagyják a családot, és a „fiatalok csoportjába” tömörülnek. Most már képesek ugyan a szaporodásra, de még várniuk kell, amíg – kb. 25 éves korukban – „szociálisan” is éretté válnak. Csak ekkor párzanak a nőstényekkel.

Hogy mégis ilyen korán szétválnak a nemek, annak valószínűleg az az oka, hogy a hímek kétszer akkorák, mint a nőstények. Ha együtt maradnának, a hímek kivédhetetlen versenytársat jelentenének a nőstények számára a táplálékszerzésben.

Forrás: Bálnák és delfinek