Miért vándorolnak a bálnák több ezer kilométert?

A nagytestű bálnák borjai természetesen még nincsenek felvértezve az ilyen fokú hideggel szemben. A jeges vízben igen gyorsan elpusztulnának. Ezért ezek a fajok inkább a melegebb vizekben párzanak, és ott nevelik föl utódaikat. Csak azért úsznak fel a sarkköri tengerekhez, hogy testük védelmére vastag zsírpárnákat növesszenek.

Különösen sokat vándorolnak a szürkebálnák, amelyekből Észak-Amerika nyugati partjainál még él néhány ezer példány. A Csendes-óceán nyugati részén egykor honos koreai szürkebálna és az atlanti-óceán szürkebálna már kipusztult.

A szürkebálna nősténye a kicsinyeit december és február között hozza a világra a Baja California (Kalifornia déli része) partjai mentén elterülő, sekély lagúnákban. Március és május között észak felé vándorolnak az Alaszka és Szibéria közötti Bering-tengerhez. Júliustól októberig szinte folyamatosan táplálkoznak, s eközben jelentős vastagságú szalonnaréteget hizlalnak magukon, ami testsúlyuknak mintegy a felét teszi ki. Novemberben azonban ismét visszatérnek a dél-kaliforniai partvidékre, és ott-13 hónapos vemhességi idő után – megszülik egyetlen utódukat. Márciusban ismét észak felé vándorolnak. Hiszen Kalifornia meleg, táplálékban szegény vizeiben a zsírtartalékuk nagy részét felélték, amelyet azután ismét pótolniuk kell. Egy vándorút Kaliforniától az Arktiszig és vissza több mint 10 000 km-t tesz ki.

Forrás: Bálnák és delfinek című könyv