Hogyan úszik a bálna és a delfin?

A legfőbb meghajtó szerv a csont nélküli farokúszó. Ez szintesen áll (és nem függőlegesen, mint a halak farokúszója). Az állatokat az úszó lendületes felemelése és lecsapása hajtja előre a víz alatt. Az ehhez szükséges erőt a cet farokrészében elhelyezkedő izomkötegek adják.

A kormnyzást elsősorban a mellúszók végzik. A bálnák ezekkel ellenőrzik, hogy éppen milyen a helyzetük a vízben. A hosszúszárnyú bálnák mellúszói különösen nagyok, s ezeket az állatok propellerként is használják, hogy hosszanti tengelyük körül foroghassanak.

Néhány fogascet – különösen a kardszárnyú delfin – kifejlett hátúszóval rendelkezik, amely stabil testhelyzetet biztosít, és úszás közben megakadályozza, hogy az állat ide-oda dülöngéljen. Ez hiányzik azoknál a fogasceteknél, amelyek a jeges sarki tengerekben élnek, és a levegővételhez át kell fúrniuk a jégréteget. Eközben bizonyára gátolná őket a hátúszó.

Forrás: Bálnák és delfinek című könyv