Világító medúza

Átmerője: 13 cm-ig

Vízmélység: a felszín közelében

Élőhelye: nyílt víz

Elterjedése: az Atlanti-óceán északkeleti része, Földközi-tenger, Indiai-óceán, a Csendes-óceán nyugati és középső része

Ez a medúza világos fénybemutatókat tart, amit gyakran megcsodálnak az arra járó hajók utasai, de heves csípéseiről is jól ismert. 8 tapogatóján kívül apró piros foltok is vannak rajta, amelyek csalánsejtek csoportjai. A csalánsejtek csípése fájdalmas, de nem veszélyes. A medúza világító nyálkát termel a felszíni sejtjeiben, ha meglökik vagy a hullámok megzavarják. A gomba alakú harangról 4 hosszú, fodros szájlebeny csüng alá, amelyeket szájkaroknak is neveznek. Ezeken is vannak csalánsejtek, amelyek kis planktonikus állatokat bénítanak meg és rájuk csavarodnak. Ragadós nyálka tartja meg a zsákmányt, amely azután a lebenyek barázdáin át a szájba jut. A legtöbb medúzától eltérően a világító medúzának nincs polipalakja. A petesejtek és a hímivarsejtek a vízbe jutnak, és ott történik a megtermékenyítés. A petékből apró, ovális, csillós planulalárvák fejlődnek. A planulából közvetlenül kicsi, lebenyes, csészealj formájú medúzaalak alakul ki, amely fokozatosan kifejlett medúzává fejlődik.

Forrás: Az Óceán című könyv