Volt-e valamikor bundája a ceteknek?

Amikor a cetek áttértek a szárazföldi életről a vízi életmódra, többségük elveszítette a szőrruháját. Az emlősállatoknál szokásos szőrmebunda a vízben semmiféle előnnyel nem járna. Viszont több szempontból is hátrányt jelentene: fékezné az előrehaladást és kellemetlen zajokat keltene. Ezzel szemben a cetek bőre, különösen rugalmas és sima. Az apró cseppenként sajátos kémiai vegyületet választ ki, amitől a test könnyebben siklik a vízben, és így elkerülhetők a mozgást gátló örvények. Néhány szőrtüsző a belülről kinövő szőrszálakkal óriási dudorként maradt meg a hosszúszárnyú delfin fején. Más ceteknél legfeljebb csak ajakszőröket találunk. A vízi életmódhoz való alkalmazkodás eredményeként hiányoznak az emlősökre általában jellemző verejték-és faggyúmirigyek is. A legkülső bőrréteg élő sejtekből áll (és nem elhalt hámsejtekből, mint az embernél), így úszás közben ez is segít csökkenteni a víz ellenállását. Ezenkívül az irhában lévő számos idegvégződés valószínűleg igen finom érzékszervként is szolgál, amely a víz állapotáról ad visszajelzéseket. A prém hőszigetelő hatását jelentős zsírréteg pótolja, amely például a simabálnáknál 50 cm vastag is lehet. Ez a háj segít fenntartani az emlősállatokra jellemző 36-37 Celsius fokos testhőmérsékletet, és egyidejűleg energiatakarékot is jelent. Csak ennek a vastag hájrétegnek köszönhetik a bálnák, hogy életben maradnak a hideg sarki vizekben, ott, ahol a tengerek hőmérséklete 0 Celsius fok körül van. A meleg trópusi vizekben azonban a vastag „bunda” jelenléte-különösen gyors úszáskor-a test túlhevüléséhez vezetne. Hogy ezt megakadályozzák, a cetek „átkapcsolják” vérkeringésüket. Ha meleget akarnak megtakarítani, akkor a keringést a test belsejére korlátozzák, így a külső bőrréteg hideg marad. Ha azonban meleget kell leadniuk, a vért átáramoltatják az erek finom elágazású rendszerén, így adják le a felesleges hőt az őket körülvevő hidegebb víznek. Az erek különösen a farokúszót hálózzák be, hiszen itt a legvékonyabb a bőr-itt mehet végbe legbiztosabban a hőleadás. A farokból visszatérő hidegebb vért szállító ereket és azokból hőt vonnak le.

Forrás: Bálnák és delfinek című könyv