Mire való a bálnák éneke?

A hangjelzések valamennyi bálna- és delfinfajnál elsősorban az egymás közötti kommunikációt szolgálják. Ezek a hangok azonban már olyanok, amelyek általában az emberi fül számára is hallhatóak. A bálnák „énekében” csettintések, mormogások, horkantások, sóhajtások és ciripelések egyaránt előfordulnak. Mivel a bálnák a víz alatt „dalolnak”, fönn ezek a hangok csak ritkán észlelhetők. A régebbi, fából készült hajótestek azonban jól vezették a hangrezgéseket. A tengerészek a hajó gyomrában hallották ezeket, s mivel semmivel sem tudták megmagyarázni a hangok eredetét, sokan közülük a szirének énekét vélték felfedezni bennük.

A hosszúszárnyú bálna különösen jó énekes. Sajátos, kissé dallamos hangja még az emberi fül számára is kellemes, olyannyira, hogy hanglemezen is kapható. A dallamok nagyjából rendszerezettek, és egy-egy melódia néha fél óránál is hosszabb ideig tart. Ha a bálna valamilyen oknál fogva megszakítja az énekét, később hajszálpontosan ugyanazon a helyen folytatja. Minden állat énekének megvan a maga sajátossága, de egy bizonyos évszakban egyazon vízterület valamennyi bálnája szinte ugyan azt a dallamot énekli. Más térségekben ettől jól megkülönböztethető „dialektusban énekelnek. Időközben a dallamok megváltoznak, a bálnák kihagynak egyes motívumokat, és ezek helyére új strófákat találnak ki.

Mivel a víz jól vezeti a hangot, a bálnák énekének hatótávolsága fantasztikusan nagy: az éneket 30 km-ről, a csettintő és sóhajtó hangokat pedig majdnem 200 km-es távolságról is lehet észlelni.

Mivel a bálnák elsősorban párzási időben „énekelnek”, és éppen szaporodás színhelyén, feltehető, hogy ezek az énekek a párválasztást szolgálják. Az is valószínű, hogy a kisbálnák e melódiák segítségével ismerik fel és találják meg a mamájukat. 

Forrás: Bálnák és delfinek című könyv