Rojtos szőnyegcápa

Hossza: legalább 1,3 m

Súlya: nincs adat

Vízmélység: legalább 40 m

Elterjedése: a Csendes-óceán délnyugati része Észak-Ausztrália és Pápua Új-Guinea körül

Amíg mozdulatlanul fekszik, a szőnyegcápa úgy néz ki, mint egy moszattal borított szikla, és pontosan ez a célja. Egyike az ellapult testű, fenéken élő cápáknak élő cápáknak, amelyek mesterei az álcázásnak. Az összenyomott test és a széles, páros úszók további adaptációk az óceánfenéki életmódhoz. Gyönyörű a mintázata, keskeny, sötét vonalak hálózata halványabb háttéren. A szája körül bőrnyúlványok találhatók, amelyek elágazó vízinövényekre emlékeztetnek. Napközben láthatatlanul pihen a korallszirtek párkányai alatt. Éjszaka felemelkedik a szirt tetejére, hogy kedvező kilátást nyújtó pontot találjon, ahonnét összeszedegeti az arra úszó halakat. A közelbe tévedő halak számára nincs menekvés, előretör, majd óriási állkapcsait kinyitva, tűszerű fogaival megragadja áldozatát. Állítólag a búvárokat is megharapja, ha megzavarják. A szirtek pusztítása és a túlhalászás miatt száma lecsökkent.

Megtévesztő hasonlóság

A rojtos szőnyegcápa hasonlóan néz ki, mint egyes horgászhalak, amelyek a csontoshalakhoz tartoznak. Mindkét ragadozó a préda lesből történő elfogására specializálódott, ellapult testű, széles fejű, bőrnyúlványokkal fedett, szájuk nagyra nyitható, állkapcsukon éles, kihegyezett fogak ülnek. A hasonló életmód következtében ez a két faj hasonló felépítésűvé vált, a konvergens evolúció példájaként.

Forrás: Az Óceán című könyv