Északfoki bálna

Hossza: 13-17 m

Súlya: 30-80 t

Élőhelye: mérsékelt övi és sarkvidéki vizek

Elterjedése: az Atlanti-óceán északnyugati részén, megfogyatkozott állomány az Atlanti- és a Csendes-óceán északkeleti részén

Az északfoki bálna egyike volt azon első bálnáknak, amelyeket kereskedelmi célokból vadászni kezdtek, és mára már ez az egyik leginkább veszélyeztetett bálnafaj, teljes létszámát ugyanis körülbelül 500 egyedre becsülik. Sötét kékes-feketék, eltekintve a hasukon lévő fehér foltoktól. Szájnyílásuk mélyen hasított, S alakban ívelt, kinyitva olyan, mint egy hatalmas merőkanál. A fejen jellegzetes bőrkeményedések vannak, amelyeket a tudósok az egyedek azonosítására használnak. Mint minden sziláscet, a tengervízből szűrik ki táplálékukat a felső állkapcsukról kiinduló fésűszerű szilák segítségével. Az északfoki bálna nagy kiterjedésű területeken táplálkozik, de szaporodni a melegebb vizekbe vándorol. A hozzá nagyon hasonló faj, a délfoki bálna, a déli féltekén található. Északi rokonával ellentétben számuk fokozatosan emelkedik, jelenleg mintegy 5000 darabra becsülik őket.

Bálnavadászat

A kereskedelmi célú bálnavadászat számos faj állomásának csökkenéséhez vezetett. Az északfoki bálna az elsők között került erre a sorsra. Ezt a bálnafajt a baszk bálnavadászok tizedelték meg, akik tevékenységüket Kanadáig terjesztették ki az 1500-as években. A nagy ámbráscet az 1780-as évektől kezdve zsákmánya az amerikai bálnavadászoknak a Csendes-óceánban. A modern bálnavadászat, amelynek célfaja pl. a kékbálna, a 20. századtól gyorsan terjedt, feldolgozóhajókat és robbanótöltetes szigonyokat használva.

Feldolgozás

A déli sarkvidéken a partra vonszolva megnyúzzák a bálnát, vagy megfosztják a bálnazsírtól és húsától

Forrás: Az óceán című könyvből