Nagy fehércápa

Hossza: 7,2 m-ig

Súlya: 3,4 tonnáig

Vízmélység: 0-1300 m

Elterjedése: a srki vizeket kivéve, a legtöbb óceán vizében

A fehércápa, avagy a „nagy fehér”, egyike az óceán legerősebb ragadozóinak, gyilkológépként is szokták emlegetni. Valójában viszont intelligens, és összetett szociális kapcsolatok kialakítására képes. Elsősorban ragadozó, táplálékát tonhalak méretű kisebb halak, tengeri emlősök (pl. delfinek, fókák, oroszlánfókák), illetve madarak (pl. szulák és pingvinek) alkotják. Erős,  kúp alakú teste, félhold formájú farokúszója alkalmassá teszi a váratlan, villámgyors támadásra, miközben képes olyan nagy lendületet venni, hogy közben a vízből is kiugrik. Hidegebb vízben is fenn tudja tartani állandó, nagy sebességét, mivel speciálisan kialakult keringési rendszere testhőmérsékletét a környező víz hőmérséklete felett tartja. Ez egyben azt is jelenti, hogy ennek a fajnak sokkal hatékonyabb az anyagcseréje, mint más cápáknak, így sokkal gyorsabban, és kitartással képes úszni azoknál. A fehércápák nagy tömegben látogatják a tengeri emlőskolóniák élőhelyeit, pl. Dél-Afrika partközeli vizeit. A műholdas követőrendszer tanúbizonysága szerint hatalmas távolságokat járnak be. Számok csökkenőben van a sporthorgászat, a kereskedelmi halászat és a halászhajók miatt.

CÁPATÁMADÁSOK

A fehércápa bármely más cápafajnál többször támad emberekre indokolatlanul. Az ember azonban nem tartozik természetes prédái közé, az efféle támadások közül több annak az eredménye, hogy összetéveszti a búvárokat a fókákkal vagy a teknősökkel. Ha a vízben csalival ingerlik, szinte bármire ráveti magát, még a fém búvárketrec rácsaira is.

Forrás: Az Óceán című könyv