Vannak-e bálnavédő törvények?

Sok figyelmeztető jel ellenére az ember túlságosan későn vagy egyáltalán nem gondolt arra, hogy előbb-utóbb nem lesznek többé bálnák. A legkevésbé sem állatvédelmi okok voltak azok, amelyek 1946-ban a Nemzetközi Bálnatanács (IWC – International Whaling Commission) megalapításához vezettek, hanem sokkal inkább a bálnaiparért való aggódás, hiszen az utolsó állatok kihalásával maga az ipar is elsorvadna. Ez a bizottság a kereskedelmi célra felhasznált bálnafajokra éves vadászati kvótát állapít meg.

Míg korábban e kvóták nagyságát kizárólag az üzleti mérlegelések határozták meg, ma, amikor sok olyan ország képviselője is ott ül a Bálnatanácsban, amelyik nem érdekelt a vadászatban, állatvédő szempontok is szerephez jutnak.

Jelenleg tíz évre szóló moratórium, tehát bálnavadászati tilalom van érvényben. Mindazonáltal a bizottságnak szinte semmi lehetősége sincs arra, hogy határozatait érvényesítse. A vadászatban érdekelt országok mindenféle trükköket és kifogásokat találnak ki, hogy tovább irthassák a védtelen bálnákat.

A világ több mint 140 állama ratifikálta a „Washingtoni Fajvédelmi Egyezményt” (CITES), amely 1981 óta tiltja a bálnatermékek forgalmazását. Az egyezmény nemcsak a bálnahúsra és a bálnazsírra vonatkozik, hanem a faragott az ámbráscetfogak is, amit az Azori-szigeteken és másutt ennek ellenére még mindig szuvenírként árulnak.

Forrás: Bálnák és delfinek című könyv